Ő a mi Ladánk. 1980-as születésű. Először 1980 július 4-én helyezték forgalomba. Nagypapám újonnan vette a Merkurtól. Valahol még megvennek a számlák is. Mivel 1300-as, ezért gyárilag kék motor van benne, amit eddig nem is tudtam. Nem lesz rajta semmilyen átalakítás, sem motorikusan, sem a külsőt tekintve. Ami most nem gyári benne azok az első ülések, és a fényezés. Remélem egyszer még egy nagyon szép, veterán Lada lesz belőle.
Mint ahogyan a címben is írtam, valami elkezdődött, ami a Ladát illeti. Tavaly nyáron úgy döntöttünk nagypapámmal, hogy átírjuk a nevemre az autót. Kiderült, hogy ha családon belül, vérrokonok közötti az "adás-vétel", akkor nem kell vagyonszerzési illetéket fizetni, ezzel is spórolva az átírás költségeit. Megírtuk az adásvételit, aztán elkezdődtek a gondok.
Első körben életet kellett lehelni a közel 8 éve (most már 9) pihenő autóba, majd átvizsgálni, hogy mekkora a baj. Először is a karosszériát néztem át. Szegény eléggé odavan, de szerkezetileg még masszív az öreg orosz technika. Szóval "csak" a külsőségekkel kell foglalkozni. A karosszriaelemek 95%-a már megvan, mindenből sikerült gyárit szerezni. A motorban olajat, szűrőket, gyertyákat, elosztófedelet, rotort és gyújtáskábeleket kellett cserélni, karbit takarítani, és szinte pöccre indult is. Fék volt az autón, szóval jöhetett is a próbakör. Mitagadás, egy vérszegény Polskival is körbe lehetett volna autózni, de ment és ez a lényeg. így nem kérdés, elkezdem rendberakni.
Mivel a kocsi ekkor még nem volt fogalomban, így trélerrel vittem le eredetvizsgára. Rájöttek, hogy eredeti. Mondom tudom, új kora óta a családban van, erről tanuskodik a szürke forgalmija. És itt kezdődött az orbitális szopás. Az eredeti alvázszámot anno 36 éve nem vitték be a rendszerbe, mert úgy voltak vele, hogy a 21011 az úgyis mindnél egyforma, azt nem kell felvinni a rendszerbe, az eredetvizsgán viszont a teljes alvázszámot írták fel. Emiatt átíráskor a rendszer két külön autóként ételmezte, így nem lehetett átírni. Mondom oké, semmi gond, ott az eredetvizsga, azon ott vannak a jelenlegi, hiteles adatok, írják át a számot, aztán mehet a kocsi a nevemre. Ja,nem, azt úgy nem lehet. Kérdem én miért, az egy hivatalos dokumentum, ami az autó hivatalos, EREDETI azonosítóit tartalmazza, nem? NEM. Műszaki adatlap kell, le kéne vizsgáztatni az autót. (Ekkor mutattam egy fotót a néninek, hogy mégis milyen kocsiról lenne szó...) Felfogta, hogy az nem fog menni. Természetesen segíteni nem tudott, úgyhogy mentem az NKH-hoz, elregélve a problémámat az ottani néninek. Ő kiröhögött, hogy engem mennyire átvertek, az eredetvizsga elég az alvázszám átíráshoz, mondjuk erről nekem semmilyen hivatalos papírt nem adott. Na, irány vissza az okmányirodába egy kicsit feszültebben, így már két okos nénivel kellett megértetni magamat. Nem sikerült. Meguntam, elmentem a szomszédos város (Bátonyterenye) okmányirodájába, ahol vége értő fülekre találtam. Ott elmondták, hogy nem kell vizsgáztatni a kocsit, elég egy műszaki szemle. Oké, irány vissza az NKH-hoz. Ismét az "okos" nénihez kerültem, mondom hoznék autót mászaki szemlére. MÉ'? (Itt sejtettem, hogy baj lesz). Ismét elmondtam a sztorit, megint nem fogta fel. Kértem, hogy beszélhetnék-e a telephely vezetőjével. És igen, Ő megértette, sőt személyesen szemlézte a kocsit. Megkaptam az áhított műszaki adatlapot, így végre a nevemre került a kocsi.
Na azóta eltelt 1 év, és a kocsi azóta is félig szétszedve van a garázsban, viszont egy sajnálatos dolog miatt úgy döntöttem, hogy felgyorsítom a folyamatot, és minden erőmmel azon leszek, hogy a kocsi viszonylag hamar (1-2 éven belül) újra régi fényében tündökölne.
Ahogy anno a Polskinál is csináltam, szeretném a Lada helyreállításának folyamatát is dokumentálni sok-sok képpel, anyázással és örömködéssel egyetemben.
Hohóóóóóó, mit találtam ma. Ilyen se sok van szerintem már. 1980-ban érkezett a Ladánkról szóló számla és garancialevél szép ki MERKUR-os borítékban. Na meg két levél, amelyben nagyapa megpróbál típust módosítani Lada 21011 helyett Lada 2101-re. Szerencsére ezt nem fogadták el, úgyhogy megmaradt az a plusz 100 cm3 és a jobb felszereltség. Jajj, ha egyszer az Öreg újra életre kel de jó is lesz. És akkor: Sáááárga Zsiguli. Nyááááron ez a tuti... Ja, meg találtam egy 1989-es MERKUR katalógust. Meg még valami. Találtam használtai utasítást, de asszem ez hibás, mert sehol sem írja a keresztben autózást.
Na, hétvégéről összesítve röviden? Szóval akkor szombaton egy kicsit mókoltam a Babetta kipuffogóján. Egy Babettás ismerősöm a Babetta fórumról azt tanácsolta, hogy egy két lyukkal bolondítsam meg a rendszert. Két lyukat a belső hangtompítóa, kettőt meg a "végére", a hengertől jövő csőből pedig 8 cm-t vágjak le. Ezt így összeépítve sokkal dögösebb hangja lett és érezhetően sokkal jobban megy. Jobban gyorsul, nőtt az utazósebessége, végsebességet meg nem próbáltam, mert nincs szívem szétpörgetni. Ennyit a babyról. Akkor szombaton még végre, 3 hét kalapálás, flexelés, furás, hűtés, hevítés, anyázás után végre lejött a kormánymű karja. Szóval végre össze lehetett rakni a kormányművemet. Nagyon tetszik, hogy minimális holtjátéka van, nem úgy, mint az eddiginek. Na meg, hogy nem engedi az olajat és az, hogy TISZTA! Összeraktam a kormányoszloppal, aminek rohadtul semmi értelme sincsen, de nem baj. És akkor vasárnap. Mentem a Babyval egy hosszabbat és tapasztaltam, hogy sokkal jobban megy, de a mai napra nem ez az igaz tevékenység, hanem a Lada. Kitaláltam, hogy kitakarítom belülről. Mondom, ha pucolom, akkor felszedem a gumiszönyegeket a padlóról. Hát, nem kellett volna. Van alatt valami fekete fóliás hangszigetelő szar. Na, azt kiszedtem a francba, mert csuron víz volt, szinte mind elől. Mondom, ha már ez kint van, akkor spakli és hőlégfúvó, majd bitumen ki. Itt kezdtem megkönnyebbülni, mert szinte mindenhol egészséges fém volt itt ott felületi rozsdával. Azt szinte mindenhol, mert mindkét oldalon, az első emelési pontnál van két méretes lik. Nem szépek, de a padló jobb annál, amire számítottam. Szóval örülök neki. A hátsó üléssor a jövőhétre vár, igaz, ott már most látom, hogy sokkal szebb, mint elől. Csináltam képeket is. (A képeken sokkal, de sokkal szarabbnak látszik a fém, mint amilyen valójában. )
Egy kis gondolkodás után alakítottam az Öregen egy kicsit. Leszereltem a nem gyári visszapillantót és feltettem a helyére az eredetileg a Polskimra szánt króm Zsigulitükröt. Rengeteget dob az autón szerintem. Kép sajnos nincs, mert sötét volt, mikor eszembe juott, hogy felteszem.
Mivel MÁV sztrájkolt ma, jól itthon maradtam. Mondom akkor csináljunk valami "értelmeset". Irány ki az udvarra, csináljunk valamit a Ladán. Először a főfékhengert akartam kicserélni, mondván először megállni tudjon, mint menni. Na, ez kudarcba is fulladt, mert a 3 fékcsőből egy engedett, a többi nem. Jó, közrejátszik, hogy egyel kevesebb fékcsőkulcs van itthon, minbt amennyi kéne. Jó. Akkor karbizzunk. Az úgyis szeretem, ráedásul Ladáét még életemben nem szedtem szét. Meg úgyis ráfért, mert szerintem száz éve nem volt kipucolva. Lekaptam, szétdöntöttem, lestem. Annyi retek volt benne, hogy az nem igaz. Szinte csoda, hogy beindult vele. Igaz eddig sem járt valami szépen a mocija. Szóvala takarítás, közben pedig logikáztam, hogy mi micsoda és hogy működik. Összeraktam, visszaszereltem. Akkor nézzünk gyújtást. A gyertyákkal kezdtem. Kiszedtem mindet, majd megint csak lestem. Mind a 4 tiszta korom volt. Oké. Takarítás, hézagállítás 0,6-ra. Lőttem mexhézagot is 0,4-re, majd gyújtást 5 fokra. Hát, a gyújtásállítás a Pókon jóval könnyebb dolog. Igaz, itt van kurbli, de nekünk a nyíálsa előtt van a rendszám, én meg lusta voltam leszerelni, ugyhogy inkább tekergettem kézzel. Belőttem. Igazából nem változott semmi, csak az, hogy sokkal könnyebben indul. A gyújtásra ráférne egy felújítás, mert ahogy nézegettem, csak a negyedik henger megy normálisan (legalábbis a gyertya hőmérsékletéből ítélve az volt elég meleg, a többi az csak éppenhogy kangyos, pedig járattam sokáig.) De annyira azért nem jár szarul, hogy négyből egy henger menjen. Szóval arra jutottam, hogy hol adnak szikrát a gyertyák, hol nem. Lehet hülyeség, de én az elosztófedél, gyújtáskábel és gyertya környékén keresem a hibát. Majd teszek egy próbát ezek cseréjével. Egyre jobban tetszikk nekem a Lada.
Na, ma nem bírtam magammal és játszottam. Na meg megsajnáltam öreg Zsigulinkat. Szegény már egy jó ideje defektes kerékkel álldogál kint az utcán. :( Elkezdtem gondolkozni, hogy hol lehet nekem itthon bele való belsőm. Ekkor kattant be, hogy Trabantozásom idejében kaptam egy pár Warnyú kereket. Bütykösöket. Nagy nehezen leműtöttem róluk a 100 éve rá rohadt külsőket, majd belsőt. Próba. Hál' Istennek nem ereszt. Zsiguli felemel, kerék le, külső le, belső ki, belső be, külső fel... Na, majdnem ilyen gyorsan ment. Összerakatm, majd indítás... Ahhoz képest, hogy már jó ideje nem volt beindítva, úgy 5 sec indítózás után már életre is kelt. Tettem egy kört, hogy ráforduljak a kapubejáróra. Ekkor tűnt fel, hogy valami nem oké a fékkel. Mire visszaértem, az első kör teljesen felmondta a szolgálatot. Majd megnézem, hogy hol engedte el a cuccot, mert a futóműnél nem látok folyást, ellenben a tartályban nincs semmi. Legalábbis az első körben. :( Szépen beálltam vele, majd leterítettem egy fóliát és arra ráparkoltam, hogy a föld párolgása ne rohassza még jobban. Ha végre ki lesz takarítva a grázs, akkor majd ott pihen tovább. Ezentúl igyekszem többet törődni szegénykével mert igazán megérdemli a kicsike, mer' szeressük. Csináltam képeket is.
Update: Megvan a ludas a fék eltűnésében. Valószínűleg főfékhenger lesz a halott. Sebaj, abból van két új, hála L. Norbi kollégának.
Az elmúlt két nap elég kalandosra sikerült a Lada szempontjából. Pénteken reggel kelnem kellett volna, mert mentünk Pestre zenekarral Anettka operát játszani. De mivel autóm egyelőre nincs, Ladán meg nem nagyon van műszaki, ezért maradt a busz, amivel lementem a másik buszhoz, amivel Pestre mentünk. Na a baj ott kezdődött, hogy elaludtam és annak a busznak a hangjára ébredtem, amin elvileg rajta kellett volna lennem. Na, akkor gyors telefonálás... Na ez nem jött össze. Gondolkodtam, hogy most akkor mi legyen, mert a következő buszomra 2 órát kellett volna várni. Tehát maradt a Lada. Tehát felvettem az ünnepi gúnyát, hangszer becsomagol, Ladába beül majd indítás. Hát, szó szerint pöccre indult az öreg. Egy fékpróba indulás előtt, melynek eredménye pár riadt cica, úgy 2 méteres fekete guminyom az aszfalton na meg a csikorgó gumik hangja. Fék nem húz semerre. Ne is húzzon, mert nem is olyan régen lett felújítva a teljes rendszer. Szóval elindultam nem kicsit parázva attól, hogy mivan, ha megállítanak és igazoltatnak. Szóval megyek be a városba és egy kerülő utat választottam, ahol talán kevésbé fordulnak meg a rend őrei, de az az út a rendőrség mellett vezet. Na hol fogyott ki a benzin? Na hol? Hát persze, hogy a rendőrség mellett. Lendületből továbbgurultam majd félretoltam a parkolóba és pihi. Este még Lajoskával elmentünk megnézni, hogy minden oké-e a kocsival és betoltuk egy normális helyre. Ma koradélután vittem bele benzint és egy felvezetőautó segítségével hazahoztam. Ekkor is paráztam ám rendesen. Utána közel a házunkhoz van egy hatalmas emelkedő. Itt egy kicsit lemaradtam a "felvezető" autótól. (direkt ) Mindezt azért, hogy kihuzathassam a hegyen. Na rájöttem, hogy kettesben 50-nél van a legjobb hangja az öregnek. Utána a buszfordulóban drift, majd megint leraktuk, had pihenjen az öreg megint egy kicsit. Ezúton köszönet a Ladának, hogy megmentette az életemet pénteken.
Délután egy kicsit unatkoztam, de mivel nekem autóm egyelőre nem lévén elkezdtem játszani az anyuméval. Jelenleg szegény autón se zöldkártya, se műszaki nincs, de ami késik nem múlik. Tehát az történt, hogy kb. 3-4 hónapja nem volt beindítva a Ladakocsi. Mondom akkor ma életre keltem. Indítózok, de semmi életjel, csak teker az önindító, de pöffenés az nincs. Belenéztem az AC-ba, tök száraz. Megszívtam a benzincsövet, de a benya az jözz és ekkor fedeztem fel, hogy a benzincső olyan, mint egy szita, amin barom kicsik a lyukak, tehát a benzin nem folyik ki rajta, maximum egy picit átnedvesíti a textilt rajta. Kicseréltem, és miután felpumpáltam 1-2 fordulat után már életre is kelt az öreg. Egy picit melegítettem, majd elvittem egy próbakörre. Igazándiból semmi rosszat nem fedeztem fel benne. A motor szépen ketyeg, bár egy karbipucolás azért ráférne. A fék az tökéletes. Nem húz semerre pillanatok alatt megáll. Ha ilyet sikerül csinálni a Pókomba akkor nagyon boldog leszek. Utána pumpáltam a kerekekbe mentem még egy két kört az öreggel, majd leparkoltam. Sajna a kaszni az még mindig nem a legjobb, de azzal nyugtatom magam, hogy sokkal szarabb állapotú Zsigák rohangálnak még manapság az utakon, de az tuti, hogy ez az autó még fel lesz újítva teljesen. Lehet, hogy a Pók után egyből Ő jön? Mindenesetre baromi jó volt megint összeolajozni magamat. Már kéne feltenni képeket az Öregről, csak még mindig nem csináltam róla, mivel fotógép hiányában állok. :(
Na, ma kijött egy karosszérialakatos megnézni az öreget. Mondott egy relatíve jó árat, értem ezalatt, hogy 200000 festéssel, anyagárral, munkadíjjal meg mindennel együtt. Ahogy beszélgettem vele, az derült ki, hogy allergiás a rozsdára. Mindent megcsinál, ami rozsdás. Erre anyám mit talál ki? Na mit? Hát azt, hogy neki sok az az egy hónap, ami alatt megcsinálja. Majd az lesz belőle, amit szegény Pókommal csináltak. Talál valami kóklert, aki egy hét alatt összedobálja (szegeccsel) és akkor majd fél év múlva megint mehet. Csak "kicsit" idegesített fel. Na mindegy. Ha bele döglök is, akkor is rá fogom beszélni egy normális kasznisra.
Ez egy jó rövid bejegyzés lesz. Időközben lejárt a műszaki és a zöldkártya is az öregen, de tegnap végre megszületett a döntés. KOMPLETT KASZNIZÁST ÉS FESTÉST KAP A ZSIGA!!!!!
Valahol még megvennek a számlák is. 
Mivel 1300-as, ezért gyárilag kék motor van benne, amit eddig nem is tudtam. 
)